már ajkak nem énekelnek
rémiszt a fénytelen tekintet,
a fehér falon az árnyak
égig másznak,
kórterem ablakán
riasztó fények cikáznak…
két bús szempár ölelkezik,
a kék és a barna összefolyik,
szó elakad,
sóhaj sincs már,
közénk furakodott
a gyáva némaság…
