Izzás
fény és árny
lopva jár,
a test tűzben ég,
viseli az este
nyíltsebét,
emlékek
füzére lebben,
lüktet a vágy
egyre merészebben,
percek, órák
sikollyá nőnek,
egymásba
oldódnak arcok,
meghódítják
a hegytetőket,
elfojtott vulkánok
égre törnek,
s hol megzabolázta
lovát a föld
- izzó terítőnek -
mezőkre zúdul
a láva és
a tűz
viharában
kereszten függ
a menekülés
bőrét az éj
tovább sebzi,
bódító tánca
készül a testet
bilincsbe verni,
minden perc
magához kötöz
- örökre maradni -
érezni a ritmust,
a dübörgő falakat,
ahogy elnyelik
a fényfestette
árnyakat,
és újra és újra
itt lenni,
mikor meghasad
az ég
és kitágul a tér,
mikor
tilalmat szegnek
rítusdobok,
árny és fény
a hold-párkányán
összeér…