Izzás

fény és árny 
lopva jár, 
a test tűzben ég, 
viseli az este 
nyíltsebét, 
emlékek 
füzére lebben, 
lüktet a vágy 
egyre merészebben, 

percek, órák 
sikollyá nőnek, 
egymásba 
oldódnak arcok, 
meghódítják 
a hegytetőket, 

elfojtott vulkánok 
égre törnek, 
s hol megzabolázta 
lovát a föld 
- izzó terítőnek - 
mezőkre zúdul 
a láva és 
a tűz 
viharában 
kereszten függ 
a menekülés 

bőrét az éj 
tovább sebzi, 
bódító tánca 
készül a testet 
bilincsbe verni, 

minden perc 
magához kötöz 

- örökre maradni - 
érezni a ritmust, 
a dübörgő falakat, 
ahogy elnyelik 
a fényfestette 
árnyakat, 
és újra és újra 
itt lenni, 
mikor meghasad 
az ég 
és kitágul a tér, 

mikor 
tilalmat szegnek 
rítusdobok, 
árny és fény 
a hold-párkányán 
összeér…