Átváltozás

Még érzem a pírt, mi perzselte arcom,
s ahogy kéjt lehelt rám a vénülő alkony,
úgy rántott a mélybe a kínzó gondolat,
hogy mily kevés…

Azúrkék remények hangosan zokogtak,
könnypárát leheltek - ajtódon kopogtak,
hallani véltem bársonyhangod,
csöpögtette szerelem mézét…

de harmatban fürödtek haldokló szirmok,
szivárványhíd alatt minden, mi kín volt
gyászmisét mormolt, 
s átváltozott keserű péppé…