Tükörkép
Látom, s lát a fény
tükör-lelkemben szikrázón
fehér gyolcsban
halványkéken ég...
Keretbe öntenek hasító hátterek,
felemelnélek, de nem lehet,
melletted
éj csöndjén futok, homogén
mögöttes árnyként
reszketek...
Mi végre szán e sors?
- gondolod,
nekem mind kevés,
hisz bánattal itatok
ezernyi ölelést.
Suhan messzeséged,
barna szemeivel nézi
időm-arcán úszó félhomályt,
zavartan rám kacsint,
s két villanással
visszaveri létem sugarát...
S ott az íriszben,
ott nézel velem szemben,
óriási fénynyalábod láng-varázsa
elvakít, s átkarolod
testem,
felemelsz, mutatod,
mily szép vagyok,
s közben alant hullanak
a néma csillagok...
széllel lelkem még hadonászik,
bíztatásod ölemben elalél,
s tükörképemre
rálehel a tél…
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=showasp&id=182&catid=main
Itt hallható hangosversként, előadja: Wéber Ferenc